„Ez a mi városunk, tehetünk, tegyünk érte, hogy szebb legyen!” – ez volt a mottója az idei civil virágültetési akciónak, amelyen közel harminc fiatal és felnőtt vett részt. A berhidai önkéntesek ezúttal a Kis-tó környezetét díszítették színes, egynyári virágokkal.
Mint azt a szervezőktől megtudtuk, a vészhelyzet miatt, ebben az évben később keríthettek sort akciójukra, ám semmiképpen sem szerették volna kihagyni a tavalyi kezdeményezés folytatását. Arról azonban álmodni sem mertek, hogy ekkora visszhangja lesz a június végére meghirdetett virágültetési felhívásuknak. Elsőként a May Lasho Trajo – Jobb élet Egyesület csatlakozott az akcióhoz, aztán sorra jelentkeztek be, illetve jöttek el fiatalok és kevésbé fiatalok, hogy részt vegyenek a város szabadidő parkjának szépítésében. – Örültünk a felhívásnak, nem is volt számunkra kérdés, jövünk-e, hiszen gyakran ér bennünket az a vád, hogy mi romák nem törődünk saját környezetünkkel, nem törekszünk annak megóvására, ami nyilván nem igaz, hiszen most is öröm volt nézni, ahogyan a roma gyerekek és felnőttek lelkesen dolgoztak azért, hogy szebbé tegyék a várost – nyilatkozta Babai János, az egyesület vezetője. Közel százötven, kifejezetten nyári meleget kedvelő petúnia, margaréta, bársonyvirág, begónia és még sokféle virágpalánta került végső helyére, a Kis-tó környékét díszítve. A virágokat az önkormányzat, valamint a helyi Mesebolt tulajdonosa, Takács Petra biztosította, aki személyesen is segített az elültetésükben, elrendezésükben. Volt, aki házi pogácsával, frissítővel járult hozzá a délután sikeréhez.
A városszépítési mozgalmat egyébként az a maroknyi civil csapat szervezte, amely már két jelentős jótékonysági akciójával hívta fel magára a figyelmet. Karácsony előtt élelmiszercsomagot gyűjtöttek és adtak át rászoruló családoknak, idén tavasszal pedig jótékonysági Retro Partit szerveztek a berhidai Ady iskola tankonyhájának felújítására, amelyre közel egymillió forint értékű adományt gyűjtöttek. Legutóbb a virágültetés mellett, meghirdették a „Fogadd örökbe és törődj vele!” mozgalmat is, amely egy-egy kisebb, de értékes önkéntes munkára hívja a település lakosságát annak érdekében, hogy szebb, élhetőbb legyen a város. Augusztusban pedig – hagyományteremtő szándékkal — újabb közösségi programot szerveznek a Kis-tónál, ahová „mini lecsófesztiválra” várják majd az érdeklődőket, ahol a gyermekekkel érkezőkre is gondolva, programokkal is készülnek. Ám, mint mondják, akcióikkal korántsem az a céljuk, hogy elvégezzék azt a munkát, ami egyébként, természetesen az önkormányzat feladata, hanem sokkal inkább a közösség építésére helyezik a súlyt és szeretnék elmélyíteni a lakosokban azt a tudatot, hogy a város mindenkié, így – ésszerű keretek között — bárki hozzájárulhat a rendezéséhez, szépítéséhez is. A virágültető délutánnak pedig a legfőbb értéke az összefogás és az egymásra való odafigyelés volt. A harminc résztvevő hamar végzett a munkával, így bőven maradt idő arra, hogy a felajánlott harapnivaló és pohárnyi frissítő mellett pár szót váltsanak, közeledjenek egymáshoz a résztvevők, akik közül sokan korábban nem is találkoztak. A jó hangulatú délután is rávilágított, hogy sokkal több az, ami összeköt, mint ami elválaszt minket egymástól.
Mint azt a szervezőktől megtudtuk, a vészhelyzet miatt, ebben az évben később keríthettek sort akciójukra, ám semmiképpen sem szerették volna kihagyni a tavalyi kezdeményezés folytatását. Arról azonban álmodni sem mertek, hogy ekkora visszhangja lesz a június végére meghirdetett virágültetési felhívásuknak. Elsőként a May Lasho Trajo – Jobb élet Egyesület csatlakozott az akcióhoz, aztán sorra jelentkeztek be, illetve jöttek el fiatalok és kevésbé fiatalok, hogy részt vegyenek a város szabadidő parkjának szépítésében. – Örültünk a felhívásnak, nem is volt számunkra kérdés, jövünk-e, hiszen gyakran ér bennünket az a vád, hogy mi romák nem törődünk saját környezetünkkel, nem törekszünk annak megóvására, ami nyilván nem igaz, hiszen most is öröm volt nézni, ahogyan a roma gyerekek és felnőttek lelkesen dolgoztak azért, hogy szebbé tegyék a várost – nyilatkozta Babai János, az egyesület vezetője. Közel százötven, kifejezetten nyári meleget kedvelő petúnia, margaréta, bársonyvirág, begónia és még sokféle virágpalánta került végső helyére, a Kis-tó környékét díszítve. A virágokat az önkormányzat, valamint a helyi Mesebolt tulajdonosa, Takács Petra biztosította, aki személyesen is segített az elültetésükben, elrendezésükben. Volt, aki házi pogácsával, frissítővel járult hozzá a délután sikeréhez.
A városszépítési mozgalmat egyébként az a maroknyi civil csapat szervezte, amely már két jelentős jótékonysági akciójával hívta fel magára a figyelmet. Karácsony előtt élelmiszercsomagot gyűjtöttek és adtak át rászoruló családoknak, idén tavasszal pedig jótékonysági Retro Partit szerveztek a berhidai Ady iskola tankonyhájának felújítására, amelyre közel egymillió forint értékű adományt gyűjtöttek. Legutóbb a virágültetés mellett, meghirdették a „Fogadd örökbe és törődj vele!” mozgalmat is, amely egy-egy kisebb, de értékes önkéntes munkára hívja a település lakosságát annak érdekében, hogy szebb, élhetőbb legyen a város. Augusztusban pedig – hagyományteremtő szándékkal — újabb közösségi programot szerveznek a Kis-tónál, ahová „mini lecsófesztiválra” várják majd az érdeklődőket, ahol a gyermekekkel érkezőkre is gondolva, programokkal is készülnek. Ám, mint mondják, akcióikkal korántsem az a céljuk, hogy elvégezzék azt a munkát, ami egyébként, természetesen az önkormányzat feladata, hanem sokkal inkább a közösség építésére helyezik a súlyt és szeretnék elmélyíteni a lakosokban azt a tudatot, hogy a város mindenkié, így – ésszerű keretek között — bárki hozzájárulhat a rendezéséhez, szépítéséhez is. A virágültető délutánnak pedig a legfőbb értéke az összefogás és az egymásra való odafigyelés volt. A harminc résztvevő hamar végzett a munkával, így bőven maradt idő arra, hogy a felajánlott harapnivaló és pohárnyi frissítő mellett pár szót váltsanak, közeledjenek egymáshoz a résztvevők, akik közül sokan korábban nem is találkoztak. A jó hangulatú délután is rávilágított, hogy sokkal több az, ami összeköt, mint ami elválaszt minket egymástól.
